Reggel 5ös ébresztő, séta a csendes háztömbök között, mosogatás. Izgulok. Közben Piri is megérdemel pár puszit, az íróasztal már hívogat: rakjuk össze a mai napot! Átnézem a tegnapot, maradt pár elintézetlen dolog - tényleg ilyesmivel akarok foglalkozni? Listám mellé mosolygós vagy szomorú arcokat rajzolok -12-3 az állás, úgy érzem azért valamerre így is haladok.
Egyre többet olvasok, és ami meglepő, az oldalak csak úgy peregnek. Néha azért elég lassan peregnek, de ez már mindennapossá vált. Hát nem izgalmas? Csak olyan könyveket kellett válogatnom, amit hasznosnak érzek, ami nem csak időtöltés számba megy, és már van is egy új, jó, jó-szokást-generáló szokásom. : )
Persze minden nap tervezéssel telik. Annyi minden van amit meg akarok tenni ma - a héten - ebben a hónapban. A dolgok átfedik egymást, elvesztik a kontúrjaikat, az életemmé olvadnak össze. A dolgok változnak is, a Jóisten folyton formál rajtuk, de azért én sem ülök tétlen. Néha még meg-meg torpanok, vajon szabad? lehet? De hiszen a saját életemről van szó, ha nem magam rendezném, akkor ki fogja helyettem megcsinálni? Folyton egy kis előadásrészlet szólal meg bennem: "could do, should do, won't do" - meg tehetném, meg kéne tennem, nem teszem meg... Mit eredményez ez hosszútávon az életemben? És mit eredményez, ha megteszem ami szükséges, ami fontos számomra?
Írok az asztalnál, kimondatom magammal ami fontos, ami számít nekem. Írok, felegyenesedve szemlélem a szavakat, a szavak sorrendjét. Gergő, tényleg így gondolod? Mert ha igen, akkor így is kell tenned. Ajánlom magamnak az olvasást és írást! Az olvasást, hogy lássunk rá más megközelítésből is a dolgokra, és hogy legyen elég szavunk kifejezni magunkat. Az írást, hogy éreztessünk magunkkal a gondos törődést, világra segítsük ötleteinket, elképzeléseinket és hogy végül szembesüljünk mindezekkel.
Mostanában kipróbálok fontosnak gondolt dolgokat piciben, 10 perc olvasás - 10 perc séta. Jobban érzem tőle magam? Hasznos ez nekem hosszútávon? 30 perc olvasás - 20 perc séta.
Gondoltam felírom ezeket egy digitális margóra, hogy ne vesszenek el. Aztán már 8 felé jár, ideje nekiállni a gondosan előkészített nap megvalósításának.
