Biztos történt még sok minden mielőtt elindultunk, most csak az jut eszembe , hogy vártunk. Aztán vártunk és vártunk - . Miután jól kivártuk magunkat felszállhattunk a gépre, ami egy icikepicike repülő volt. Még fel nem szállt nem hittem el, hogy tud repülni. De végülis el hozott minket Lyonig. Csóró létünkre taxival mentünk a kanapéig, amit cicákkal melegítettek nekünk elő. Ők nem örültel annyira - mármint a cicák, de aztán beletörődtek, hogy mi alszunk ott.
Egy kukkot sem értettem az egészből, de hajnali 2kor mindenki aludni megy - ezt azért összeraktam. Reggeli után, kocsiba és irány a közeli kis település melynek szélén volt a 'műhelyünk.
A hely érkedekesen hat, hatalmas acélépület-lapos műanyag tetővel. Benne és körülötte mindenféle anyagok és eszközök voltak szétszórva. Itt kutatják a földet. Mások itt játszanak a sárral. Fiatalos, lendületes csapat, még mindig csak figyeltem erősen, Ádám bemutatott, még pólót is kaptam, a sok puszi,mosoly és kézszorítás mellé. Oh, és egy 44es bakancsot, merthogy náluk az kötelező, én pedig még cipőt sem vittem.
Laza nap, szép idő, tanultam sokat - frissült az angol is. Délután pár sör,sajt és egyéb - más nem is kellett, elég tömény volt igy hirtelen az egész.
Mondjuk tetszett ahogy ott éltek a népek - gondalannak tűnt és érdekesnek, kicsit 'szarok bele' tipusok, sokmindenben magamra leltem - ők sem rendmániások.
Hétvégén egy családhoz költöztünk a középvárosba. Jó idő volt, besétáltuk Lyont - aztán főztünk és sütöttünk, betyáros rakottkrumplit kamamberttel a tetején, mert csak az volt. Vasárnap esett, mi pedig - pihentünk - jöttek az emailek: ez kell-az kell, és jó lenne hétfőre... ígyhát éjszakáztam egyet. Talán még a magyarok közt is furcsának számítok, hát még a franciák között. Mindenesetre a vasárnapi pihenést egy kis munkával tűzdeltem és olajbogyóval kisértem, amit a fillérekért kaptunk a helyi piacon. Egyer több szót beszéltem és értettem meg, nem olyan távoli megtanuli ezt a nyelvet. Lágy és úgy hat, mintha ezek az emberek nem tudnának mérgesek lenni úgy istenigazán.
Elkezdődött a hét és vele a szakmai napok, kevertük a tapasztani való vályogot, közben emailek sora. Sáros ruhámat ott hagytam, az elhagyott törölközőm meglett, sörrel fizettem a kölcsönzokniért és még a reggeli tornán is részt vettem. Teljesen más hangulat ott dolgozni, más a fontos az embereknek, sokmindenre nem gondolnak, mert eddig sem kellett. Ebédet kaptunk, pörgött a nap, én már féltem, hogy este újra inni kell keményen, de ez szerencsére elmaradt. Grenobleban aludtunk el újra. Ádám barátjánál ki magyarul is beszélt, számos más nyelv mellett. Lelkesen mutatta nekünk sörfőzöjét, pálinlafőzőjét - megkostoltuk őket. De azért ittunk egy kis jómagyar pálinkát is, de csak mértékkel. Kis összeveszés után még jobban koncentráltam a munkára. Közben barátságok köttettek és én lelkesen daráltam és rostáltam a tifát'. Pizzát sütöttünk és kicsit dolgozam , a nyelvekről . - nincs is különb nyelv a francia és a magyar nyelvnél.
Az éjszaka rám simul, még pötyögök, míg a tobbiek horkolnak, lassan én is résztveszek a kis előadásban.
Holnap már szerda, aztán utazunk haza. Gyorsan elment az idő, de nem sajnálom, mert sokat tanultam. Kicsit talán kevesett ittam, úgy a hétre nézve - erre jobban figyelek legközelebb. Mármint hogy igyak vizet, sok-sok vizet.
Az embereket érdekelte a mi kis közösségünk, táboraink. Jól esett, mindig jó egy kicsit építeni a nemzetközi kereteket. Tuptipő.
Továbbra kis Etyeliérnek segítek majd, kíváncsian várom, milyen eredményt hoznak a próbatestek.
-kép-kép
Képek.
