Franciaország - Erdélyország, kocogás

Hét közepén járunk, és már csak pár nap maradt, hogy a külföldi sárral játszak. Az idő sejtelmes, nem süt hétágra a nap. Be kellett vetnünk egy kis gépezetet - hősugárzóból és ventillátorból összedobva, hogy száradjanak azok a mintafalak. De szép lett a dolog, műszaki tartalom mellé, bekerült a játék is. Több féle keverék mozaikos elrendezésben, több féle felületi kiképzéssel. Itt-ott dombormű is született, vagy épp egy fogas glettvassal rajzoltunk mintát, mintha valóban ősi építmény sarka lenne ez. Sokkal teljesebb képet ad ez így az anyagról, mintha csak tükörsima felületek sora lenne. Az is kiderült, hogy ezt az egész installációt egy jó héten belül elbontják- kár érte, hiszen a teljes száradás után lett volna valami igazi tanulság. Bízok Etyienben, hogy megoldja valahogy az egész elmozgatását. Kis munka táborkiírással, képválogatás, búcsúzkodás.
Utolsó napunkon azért még összesaraztam magam, meghallgattuk a délu előadást, az ebédet táskába raktuk és elindultunk haza.
A repülőút jó volt, végig aludtam az egészet. Azonban hogy a sajtot és a marcipánt miért nézték folyadéknak a franciák és dobták ki mindent, ezt nem értettük meg. - nade ez legyen a legnagyob gondunk. Itthon kaptam egy alig hadznált napijegyet, az automotába rakta valami jótét lélek - spórolva nekem ezzel 3 jegyet.
Gyors cuccszétosztás Ádámnál, aksisaru vissza, indultam Piroskához, de csak látogtóba, merthogy testvéremnél már rég aludtam.
Esti beszámoló, korai kelés - parkolás a Bartókon, indulás Nagykanizsára. Első helyszín, megbeszélés, tervbemutatás - puszi,puszi, pár fénykép és vettük is az irányt Erdély felé, azon belül is Bölön felé.
Hasonló kedves emberekkel mentem, ők sem alszanak sokat - felváltva vezettünk estig, közben láttunk gyönyörű tájakat. Piroskára gondoltam, neki fényképezzem sok szép hegyet, érdekes szituációkat.
Bölönben felmérés, rajzolgatás, tervbemutatás - megetettek és még aludhattam is. Az emberek székelyek, a falu pici - a házakkal szimplán csodaszép.
Nade tovább is van még, Uz völgyében a vasárnapot töltöttük. Én végre rajzoltam picit csak úgy, ismerkedtem a fákkal, gyűjtöttem fenyőgyantát - kitudja minek, és aludtam a szabadban. Pihentető volt a javából. Ordító csönd, forrásvíz - itt fekszem a deszkapadlón és várom, hogy reggel legyen, hogy hétfő legyen, de biztosan elalszok. Igaz hogy éjfélre érünk haza, megbeszélések és látogatások kisebb hadsetege után... de jó lesz kicsit foglalkozni az asszonnyal, elintézni pár aprócska ügyet Budapesten. Otthon leszek újra.