Február

Hajnai fél négy.
A mesés albérletünk konyhájában pislákol egyedül a fény, valaki kint a jeges járdát takarítja.
Egy levegővel talán el sem lehet mesélni mennyi minden történt szeptember óta.
Az egyéni vállalkozás bár jó, nehéz műfaj - nekem való.
Haladok, mint akit seggbe rúgtak, ez az elolvasott könyvek mennyiségéből is meglátszik.
(2016-0;2017 január -4)
A hely beváltotta reményeimet, bár nem egy szokványos életet eredményezett, én úgy látom javamat szolgálat ismét Budapest. És hogy miért csak szolgálat? Nem bírjuk egy évig itt fent. Úgy döntöttünk májusban leköltözünk Oszkóra, jó barátom Ádám "mellé" a présház dűlőre. Egy igen megkapó kis kétháromszázéves házikót néztünk ki, melyet belénk vetett hit és vérfrissítés reményében meg is kaptunk felújításra. A maga nemében modern alkotás. A szoba és konyha É-i fala panoráma fal, mert hogy nincsen, egyéb értelemben egy gazdátlan, szomorkás ház, melyben mi látjuk a lelkesedés. Célunk, hogy felújítjuk, és itt nem megállva, egy szelíd kis lakóházat kanyarítsunk belőle, melyben legalább két évig (mondom most) eléldegélhetünk. Áram, víz az a faluban van, az irodánk is ott lesz. : ) Mint mondtam sok víz folyt le a Dunán, más ember írja ezeket a sorokat.

Amint látom, mindig marad egy kis kihasználatlan, bevetetlen energiám, melyet a következetesség és fegyelmezettség reményében itt vezetek majd le. Adja Isten, hogy így legyen.