Tovább tovább - Nyár I.

  Épp egy nap telik el a két építőtábor között. Gyors alvás, átpakolás, újratervezések után újra egy statikus, nyugodt pontjára értem ismert világom színes térképén – Kisújbányára.  Sok éven keresztül jártunk ide testvéremmel ifi táborba, de most nem ezért jöttem. Tetőt újítunk fel és támfalakat építünk a hegyoldalba – kevés pénzecskéből és nyilván abból, amit a természet ád. A pécsi nagyvásárban nem kaptam szöghúzó-pipás pajszert – de hátha kerül itt, megoldjuk ezt is valahogy. Sok minden változott Vácrátót alkalmával – az a két hét, mint a nyári szél repült el velünk. Rengeteget dolgoztunk és tanultunk. Visszatekintve egyáltalán nem sajnálom a kis létszámot. Érdekes volt homokot bányászni – mészhabarccsal dolgozni, vakolathímezni. Úgy érzem most, hogy aki velünk dolgozott, kicsit magáénak érezheti a házat. Ahogy eltávolodtunk a végén a falak közeléből, már nem is emlékeztünk milyen volt – hogy nézett ki a ház, mikor nekiálltunk. A tulajdonos pedig szóhoz sem jutott, hiszen húsz évnél is régebben volt a ház ilyen szép formában. Csak hogy tudjátok leírom. Ez az épület Vácrátót utolsó malmának maradványa – egy szelete. Ezt a részt javítgatjuk, immáron második éve. A sokéves terv az, hogy újra működő – hagyományos malomként tartsák számon, és hogy használják is.

Persze az első héten még bejártam Budapestre az irodába, és intéztem láthatatlan fonalakon az ügyeimet. De a második héten belenőttünk a tájba. Egy pici szívdobbanásnyira érezhettük a régi korok és élet hatalmas tömegét, amely átívelt az évszázadokon. Belekeveredtünk az idő nyugodt, türelmes zötyögésébe, mely az embereket is erre tanítja. 

  Természetesen a hét végén már telefonálások sora. Tábortologatás – új helyszínek Erdélyben. Hét közben innen is elugrom „Építő napokat” tartani Pécsre. Megvettem a kartonokat és festéket – merthogy projektor az nincs, de a képeket minden ember megérti. Közben érkezet egy újabb felkérés cikkírásra és kirendeltek Dörgicsére is területbejárásra - szóval lesz mit belepaszírozni ebbe a hónapba is.

  Fel kell kötnöm a gatyót, mivel ebben a táborban is kevesen vagyunk. A hely eldugottsága és a nem túl sok szervezésbe fektetett energia okán történhetett ez. De így aztán tényleg rendes munkát végez majd mindenki, és szerencsére akad belőlük bőven. Nem hiszek a véletlenekben. Nyilván rengeteg helyi probléma és szempont jött képbe, most hogy elkezdtünk dolgozni, amire az ember az íróasztalnál nem gondol. Anyagszámítás mehet a kukába – kész tények vannak – ennyi és ennyi van mindenből. Valami rendes és elegáns dolgot kell összehoznom, ami fejleszthető, és nem csak a szeméthalmot gyarapítja. Kollégiumban megtanultam főzni, abból ami van. Most sincs ez máshogy.

A következő másfél hét erről fog szólni – tetőátrakás, bozótirtás, támfalépítés kőből és vesszőkből. Gyorsan összerakom az ütemezést – összeírjuk milyen anyagokat és eszközöket sikerült beszerezni. Igyekszem kicsit szakmaibb, ok-okozati leírást adni, a felmerült problémákról és azok javításáról, hátha ez is érdekes lehet valakinek.

  Közben itt-ott elcsalok pár napot, kicsit kések mindenhonnan – a lopott időm meg Piroskára költöm, hogy bejárjuk Magyarország zugait, és nézzünk nekünk tetsző, olcsóbb telkeket, amire akár házikót is építhetnénk. A másik projekt idénre egy A-s jogosítvány. Elvittek motorral egy körre, és ami késett eddig, az most még inkább szeretne megérkezni. Talán jobban ki fog szellőzni így a fejem - motoron ülve.

Fő az optimizmus - bármi lesz én már nyertem.

Senki földje - I.

Pécsett befejeztem a munkáimat - nagyszabású kemencés építményt, fatárolót, miegymást.
Siettem.
Talán szerda volt, de nekem csütörtökön Budapesten kell lennem - s tartanom fontos előadást.
Éjszakáztam - csak picit - elkészült a vevítményt. Haladtam a korral, ittam a kávét, szőttem a terveket - reggel lett. Indulnom kellett. Átgondoltam mindent - egy hónapra megyek - táborokat tartok, közben picit Pesten is leszek. Szerszám, ruha, Iroda - mind a kocsiba stócolva - szépen rétegezve, hogy annak idejé, majd elővehessem és hasznomra legyenek mind sorban.

-

Kezdtem Budapesten - Felesten az előadásom kezdetére, najó - késtem fél órát - de az irodában csak egy ember ült. Ő sem értette mit keresek az nap ott, s ilyen korán. Gyors egyeztetések után kiderült - én néztem el, csak jövő héten lesz előadásom. Borús nap következett, de rajzoltam sokat az egyetem környékén, és barátnőm feldobta az egészet felejthetetlen vendéglős vacsorával - kis sörözéssel és kolbászolással a városban. Másnap úgy döntöttünk vadkempingezni indulunk a Velencei-tó mellé. Lévén, hogy nem értünk hozzá - bepakoltunk, bevásároltunk és elindultunk toronyiránt a 7-esen lefelé. Ott kiszúrtunk magunknak egy jóleső dobocskát - kopár tetővel, még épp rásütött a nap. A birkapásztorról kértünk útbaigazítást és rövid időn belül már fent ültünk, ama kopár hegynek tetején - én jól leizzadva, de legalább nem kellett visszamennem az autóhoz, hogy kétszerre hozzam fel dolgainkat. Ott aztán néztünk naplementét, aludtunk sátorban aranyos fakereszt tövében. Másnap főztünk, napoztunk és megmártóztunk a "tó"-ban is. Tényleg csak arra volt idő, hogy egyszer alámerüljek - vihar jött, s mi fagyizás és köszönés után, ismét beálltunk a hazafelé kanyarodó hatalmas sorba - Budapest felé.

-

Ez szombaton volt és én vasárnap délelőttre is kimenőt kaptam. Gondolkoztam a cégalapításon és egyéb furcsa, jóleső pénzkeresési lehetőségeken. Olvastam, főztem - ettünk. Piroska rajzolt, de valahogy pihentünk is közben. Délután aztán már nem volt más hátra - irány Vácrátót - kezdjük el azt a tábort.
 

Illik bemutatkozni - III.

Befejeztem, amit tudtam, kifizettem amivel tartoztam - összepakoltam és egy röpke 14órás vonat után már ott álltam a csíkszeredai pályaudvar peronján, kezemben egy cetlivel, amin az iroda címe volt és egy lehetséges albérlet tulajának száma. A levegő friss volt, a város furcsa - ígyhát ott maradtam egy fél évre. Tanultam magyarul, tanultam építészül - sok ismerőssel, munkalehetősséggel, egy tetoválással és mély,mély nyugalommal tértem haza, úgy éreztem lehet belőlem jó építész, azon felül pedig jó építőmester. 

A nyári programok megvoltak már, kemenceépítés, tapasztás, kalákák, itthoni építőtáborok egészen júniustól egészen szeptemberig. Mikor első munkahelyember megérkeztem nagy levegőt véve, emlékeztem vissza a sok felmérésre , tervre, amit az irodában csináltunk. Arra hogy tavasszal már alig tudtam a seggemen megülni, és hogy most milyen jó. 

Ez a lüktetése az életnek ismét tetszett. Télen tél volt , nyáron jár - láttam ahogy halad az idő, hallottam ahogy a természet beszél hozzám. Vályogház felújítás, feltörés - tervezés, kivitelezés. Folyamatos menés, nem alvás - táborszervezés, plakátrajzolás, ismét Erdély, függőágyban töltött hetek az erdőszélen, kaláka - elvert az eső, elég nehéz volt az az egy táska is amit vittem. Elment az idő. Újra augusztus, szeptember és éreztem hogy lassul az idő. Nyáron már megbeszéltem az új vándorhelyem, most Budapestre költözöm. Újra tele volt a naptáram nevekkel, programokkal ,lehetőségekkel. Albérletet 2 nap alatt találtam, bepakoltam az autóval és nyargaltam fel Pestre, aztán végülis Budán laktam. 

---

Táborszervezés, már be is telt a következő ép. Szervezetalapítás, munkacsoportok, közös munka - gondolkodás. Az irodában is épp ezt tanultam a csapatmunkát. Helyezettek lettünk pályázaton, kaptam sok tervezési munkát, és lehetett szabad kézzel rajzolni mindent, kék filctollal... nagyon jól esett újra lapra vetni minden... munkaidőben. : ) Közben a kivitelezési ágon a kapcsolatok hozták a munkát, terveztem azt - csináltam az irodai munkát. Más csoportokkal való közös munka eredménye, hogy tanácsadóként a javaslatomat várják - szociális lakásfelújítás. Olyan közel vannak egymáshoz ezek a témák, mégis más-más foglalkozunk bennük és nincs átjárás. Haladt a dolog, készült, aztán kukába került ütemtervek sora., hogy a nyáron mindezt hogy fogom megoldani, erre az egyre nem gondoltam soha. Csináltam, amit csak a kezem elbírt. 

Sokat jártunk le a Balatonfelvidékre. Minden vándorfélévemben azért sok utazás volt, ami megkönnyítette, az asztalnál ülést is. Kapcsolatok, élő kapcsolati háló - sok munka, mindenkinek lett hirtelen munkája. Éjszakai munkák - beszélgetések, még a névjegykártyám is elkészült. Aztán megismertem Piroskát. Itt kisebb törést vélek felfedezni az utamban. Visszatekinte ez volt a legkellemesebb útja a tanulásnak. Sikerült tovább haladnom a dolgaimmal, aztán elérkezett a tavasz. 

Tudtam ideje lesz lassan letenni a tollat és az anyaggal foglalkozni ismét. Az ütemterv kész volt, én megint ott álltam az első munkám helyén, nagy levegőt véve - visszaemlékezve az előző félévre. Tudtam, hogy még mindig jó ez nekem.

Hajnyírás közben

Anyukám éppen a hajamat vágja, már megint hosszú és nagyon meleg kezdett lenni. Ezt a kis monoton, duruzsolós nyugalmat, arra szánom, hogy visszaemlékezzek egy hét mélyen a múltba. Éppen hazaestünk Erdélyből és én cseplő ügyeimet intéztem - elmaradt papírok, kifizetések. Az estét pedig barátnőstül pihenéssel töltöttem. Másnap Piroskás nap volt beírva a naptárba - de azért delelőtt elmentünk felmérni egy téglacsarnokba - neki kell, dehát mindent a csapatért. Klassz téglacsarnok volt. Írás közben bonyodalom keletkezett a fürdőszobában. Apa a hajvágást egy kis Panterával és Killswitch-csel színesítette meg. Ezt persze én nem állhattam meg bólogatás nélkül -z kisebb közelharc alalult ki emiatt anya és köztem - de végülis ő nyert, a hajam ment.
Visszatérve a visszaemlékezésre szerdán beugrottunk shoppingolni Törökbálintra - itt sikerült megvennem életem legdrágább ingjeit - egyszer mindent ki kell próbálni - de legközelebb inkább egy kabátot veszek ezért a pénzért. Piknik a szabadban, napsütés és szakadó eső társaságában. Aztán búcsú, és már ott sem voltam - indultam is Pécsre. Kicsit lazára vettem az itthontartózkodásomat - hiszen nyár lett, és én meg elfáradtam a tavaszban. Csütörtökön aztán megcsináltam a bankszámlám, és mivel a munkanélküli központ megbonyolítja az ember dolgát, úgy döntöttem inkább egyéni vállalkozó leszek, bejelentett munkanélküli helyett. Az legalább annyi stresszel jár, de hasznosabb. Péntek kemencejavítás. Barátnős hétvége, Barcsra is ellátogattunk kis termálfürdőzésre. Öreg csonjaimnak jól esett. :) Hétfőn újult erővel vágtam neki egy fatároló tetejének Siklóson és csináltam kemence mellé diszfalacskát bográcsozóval. Kedd ma van. Délelőtt elmentem előadni, megbeszélni, ill. terepszemlére Szabolcs-telepre. Ez egy külön projekt, próba részemről is. Friss és lelkes téma, lakosság a célközönség, hagyományos technológiákjal és anyagokkal tanítás, közösségfejlesztés, épületállomány-javítás. Nekem való téma. Az aktív munkacsoportban is tartani kell a lelket, adni alájuk a játékosság és nyugodtság lovait, de most van bőven jókedv, elbírom. Délután gerendapakolás és kis sarazás Magyaregregyen, és már itthon is vagyok a tett színhelyén, rövid hajjal, kevésbe éhesen és tisztán. Jöhet a harmadik műszak - kemencés előadás összerakása tájépítészeknek. Cuki lesz, mindenki cuki - fel is hívom Máté barátomat. :)

A dark sideról most keveset írtam: Le kellett mondanom két találkozót Sombereken és Palotabozsokon. Elmaradtam két tervezési munkámmal is. A táborszervezés még megy, írom a programokat, válaszolok a jelentkezőknek, de örülnék valakinek aki rágja miattuk a fülem.  Megígértem, hogy gyűjtök anyagot egyik jóbarátomnak. Halad, lassan. Sok helyre nem jutottam el Pécsett. Pár dolgot mindig kihagyok, de egyre kevesebbet.  Hajrá mindenkinek!

Franciaország - Erdélyország, kocogás

Hét közepén járunk, és már csak pár nap maradt, hogy a külföldi sárral játszak. Az idő sejtelmes, nem süt hétágra a nap. Be kellett vetnünk egy kis gépezetet - hősugárzóból és ventillátorból összedobva, hogy száradjanak azok a mintafalak. De szép lett a dolog, műszaki tartalom mellé, bekerült a játék is. Több féle keverék mozaikos elrendezésben, több féle felületi kiképzéssel. Itt-ott dombormű is született, vagy épp egy fogas glettvassal rajzoltunk mintát, mintha valóban ősi építmény sarka lenne ez. Sokkal teljesebb képet ad ez így az anyagról, mintha csak tükörsima felületek sora lenne. Az is kiderült, hogy ezt az egész installációt egy jó héten belül elbontják- kár érte, hiszen a teljes száradás után lett volna valami igazi tanulság. Bízok Etyienben, hogy megoldja valahogy az egész elmozgatását. Kis munka táborkiírással, képválogatás, búcsúzkodás.
Utolsó napunkon azért még összesaraztam magam, meghallgattuk a délu előadást, az ebédet táskába raktuk és elindultunk haza.
A repülőút jó volt, végig aludtam az egészet. Azonban hogy a sajtot és a marcipánt miért nézték folyadéknak a franciák és dobták ki mindent, ezt nem értettük meg. - nade ez legyen a legnagyob gondunk. Itthon kaptam egy alig hadznált napijegyet, az automotába rakta valami jótét lélek - spórolva nekem ezzel 3 jegyet.
Gyors cuccszétosztás Ádámnál, aksisaru vissza, indultam Piroskához, de csak látogtóba, merthogy testvéremnél már rég aludtam.
Esti beszámoló, korai kelés - parkolás a Bartókon, indulás Nagykanizsára. Első helyszín, megbeszélés, tervbemutatás - puszi,puszi, pár fénykép és vettük is az irányt Erdély felé, azon belül is Bölön felé.
Hasonló kedves emberekkel mentem, ők sem alszanak sokat - felváltva vezettünk estig, közben láttunk gyönyörű tájakat. Piroskára gondoltam, neki fényképezzem sok szép hegyet, érdekes szituációkat.
Bölönben felmérés, rajzolgatás, tervbemutatás - megetettek és még aludhattam is. Az emberek székelyek, a falu pici - a házakkal szimplán csodaszép.
Nade tovább is van még, Uz völgyében a vasárnapot töltöttük. Én végre rajzoltam picit csak úgy, ismerkedtem a fákkal, gyűjtöttem fenyőgyantát - kitudja minek, és aludtam a szabadban. Pihentető volt a javából. Ordító csönd, forrásvíz - itt fekszem a deszkapadlón és várom, hogy reggel legyen, hogy hétfő legyen, de biztosan elalszok. Igaz hogy éjfélre érünk haza, megbeszélések és látogatások kisebb hadsetege után... de jó lesz kicsit foglalkozni az asszonnyal, elintézni pár aprócska ügyet Budapesten. Otthon leszek újra.