Mogyorófa alatt feküdve

Éjfél, esti szinfóniáját adja elő az erdő csendesen. Nyirkos sátor. Ma talán nem alszok bele az írásba. Szeretem itt a mogyoró árnyékában. Magyaregregyi tábor 4. napja. Utolsó bejegyzést talán Oszkóról tettem közzé. Azóta bejártam ama sok helyet, ahova meghívtak tanácsért, dolgozni, vagy csak új látogatóba. Éppen futotta a pénzemből Erdély, visszaszereztem Imrének kölcsönadott pipámat. Pirivel elmentünk Nógrád megyébe körülnézni, telek és falu után. Tetszik az ötlet, hogy régi, kipusztuló falut népesíti be az ember, és hogy mindent nagyobb léptékben kipróbálhat. De a falu előtt még áttelelek Pesten Piroskával, ígyhát lakást keresünk. Szövögettük a terveket Budapesten. Onnan egyenesen a hegyre jöttem. Négyen értek ide, s szeretnének tanulni, lelkesek. A tábor nehéz, kint élünk az erdőben. Főzni kell, forrásról vizet hordani, tüzet rakni - még ha esett is az eső. Emellett pedig dolgozunk kíméletlen vályogos munkát. Sarat taposunk, szalmázunk, kapálunk és rakott vályogfalat építünk. A helyi agyagból készítünk edényeket, gyógynövényeket szedünk, íjjászkodunk és miegymás. A telefont terepjáróaksiról néha feltölthetem. Élvezik, tanulnak. A többi dolgom csúszik kicsit. Piroskát is rég láttam, rendületlenül noszogat, hogy írjak. Rengeteg a tapasztalat, mind munka, mind élet szempontjából. Nomád tábor. Itt az erdőben minden az ami. Közben azért ki-ki kacsintgatok - 'vállallkozás', 'pénzbehajtás', megbeszélések - ittott. Erdélyben a fillagóriám gellert kapott, a betervezett faanyagnál vékonyabb jött, a deszka éger lett - erősíteni kell, a falusiak majd befödik. Az autó is javult ezzel azzal, most már nincsen traktor hangja. Jövő héten kiégetjük a kerámiákat és megyünk haza. Budapest, Balaton és Erdély vár rám - az idei utolsó táborral. Az égen megint megjelentek a viharfelhők, reggel lett az estéből és én közben aludtam. A hatalmas mogyoró pedig végig itt áll, szép csendesen figyel - Na ebből mi is lesz ti embergyerekek?

Vas megye random földesútján

Kisújbánya kitett magáért, belejöttem a munkába, de el is fáradtam - Piri eljött segíteni az utolsó napokra, aztán együtt mentünk innen tovább.
Először Pécsre - itt tisztességesen kipakoltunk, végre kicsit megszusszanhattam, a könyvelő is fogadott. Szépen elmondta mire figyeljek, én szépen leírtam, hogy el ne felejtsem - az egyéni vállalkozásom indítását terveztük meg. Gyors pakkcsere - és itt kérek elnézést szüleimtől, akikkel csak futólagosan sikerült találkozni az utolsó három hónapban...
Irány Balaton, a hétvége nyaralással telik Balatonszárszón kettesben. Igazából ötösben mert keresztapukám fogadott minket a nyaralójukban - mi pedig  kaptunk itt egy alvószegletet a hétvégére. A munkát jobban bírom, mint a napozást - de azért belejön az ember. Ha mást nem is műveltem, az autót kitakarítottam, hiszen neki is wellness volt ez. Mindezután kis tapolcai és sümegi kitérővel eljutottunk Oszkóra. Itt már teljes gőzzel folyt a tábor, rozsaratás - cséplés - kévekötés.
A Sárkollektívát hárman képviseltük, magyarul hárman vezettük a tábort. Kicsit nehezemre esett a sok egyeztetés  munka helyett, de azért haladtunk is. A présházikó 4 nap alatt, teljesen be lett fedve és tapasztva. Mögötte mogyoróvesszős támfalat építettünk, ami amellett hogy a vízelvezető árkot kirekeszti - nagyon szépen megöleli a házat a domb felől, elegáns átmenetet képezve ház és talaj között. Sátraztunk, sarat tapostunk, zsuppoltunk majd egy hétig - kezem lában sebbel borítva. A rendőrségre beidéztem tanúnak valamilyen versenysportos nyomozás miatt, közben lemondom a cikkírást, mert a tervezővel nem tudtunk találkozni. Kicsit tervrajzolás, írás és már készülök is a következő helyszínre. Innen irány Budapest, aztán Tata majd Kecskemét - jövő héten Lázárfalván kezdek és Bölönben segédkezem egy másik kalákán. A kijutás még nem eldöntött, ha viszek kalákásokat akkor autóval, egyébként vonattal megyek. Pénzem fogytán van, ezért találnom kell valakit, aki most anyagilag segít kijutni Tündérországba.

Tovább, tovább - nyár, nyár

Kisújbányán a tető nagyrészt kész, és gyönyörű. Munka az volt vele elég. A javításoknál és felújításoknál 1,5 -ös biztonsági tényező helyett 2, 4 körülit érdemes használni, azzal reálisabb képet kapunk. Ebben a helyzetben a a gazdaságosság volt az egyik fő szempont. A munkába vagy pénzt, vagy időt rak az ember fia, itt az idő játszott - ebből azonban nekem korlátozott mennyiség állt rendelkezésemre. A teljesség igénye nélkül: > a lécezés nagy része használhatatlan - gombás, vagy vetemedett volt. > a fél tetőfelületre került új cserép. > az új lécek, nagyon rossz minőségűek voltak. > a szarufák lehajlását eleink deszkák és lambériák segítségével akarták egyenesbe hozni - ezek élei voltak a tető síkja, és a szögelési felületünk. > a domb felől a szarufavégek letörtek, elkorhadtak. > több helyen kiterjedt hangyabolyokkal találkoztunk.

A lécezés 20 éve már javítva lett, az ellenléc hiánya, és a fólia megléte miatt, ezek igen gyorsan elkorhadtak. Így mi az egész tetőt ellenlécezéssel kezdtük, majd a lécezéssel igyekeztünk a síkot javítani. Ezáltal valamicskét szellőzik a tetőfelület. A léctávolságot úgy állítottuk be, hogy az új, már hornyolt cserepet, bármikor fel lehessen rakni - a 30cm-es léckiosztást sűrítettük be 15cm-esre - ez pedig a régi típusú cserép távolsága, a hármasfedettség miatt. Így minden második sorba rakva, csak cserélni kell a cserepet, lécezni nem szükséges. Szegélyen, ahol nem volt, tettünk föl bádogot, kijavítottuk a szarufavégeket. Az új léceket legtöbb helyen két szöggel rögzítettük - ezzel kevésbé mozognak, és kevésbé is törtek alattunk össze a bogoknál.  A hangyáknak pedig, nem túl elegánsan - mészpéppel tettük kevésbé vonzó lakhellyé a tető fáit. Közben azért készült pár fonott támfal. Itt a gazda is megtanulta, hogy hogyan kell csinálni, és ahogy ideje majd engedi, készít még belőlük bőven.
A tábor családias volt, egyetlen szem építészhallgató mellé, még jöttek a tulaj fiai és a jóbarátok. Rengeteget ügyködtünk, néha még este is. Voltak mélypontok, de a sok szóvicc és helyzetkomikum lazított ezen a feszített tempón. Volt kis rajzolás, kirándulás, filmnézés és beszélgetés. Aki itt volt tényleg megtanulhatta az összes munkafolyamatot és az átfogó, szelíd hozzáállást a régi házakhoz.
A 'nagy' tetővel végeztünk, viszont a domboldal felőli tetősíkot fóliáznunk kellett - az anyagunk és időnk is elfogyott.
Közben megtartottam a kis 'építő napomat' Pécsett. Kevés volt a résztvevők száma, de a helyi munkacsoporttal mélyítettük a kapcsolatunk, és kaptam egy alig használt - óriásinagy túrahátizsákot, evvel már kedvvel haladhat az ember bele a nagyvilágba.