Tovább, tovább - nyár, nyár

Kisújbányán a tető nagyrészt kész, és gyönyörű. Munka az volt vele elég. A javításoknál és felújításoknál 1,5 -ös biztonsági tényező helyett 2, 4 körülit érdemes használni, azzal reálisabb képet kapunk. Ebben a helyzetben a a gazdaságosság volt az egyik fő szempont. A munkába vagy pénzt, vagy időt rak az ember fia, itt az idő játszott - ebből azonban nekem korlátozott mennyiség állt rendelkezésemre. A teljesség igénye nélkül: > a lécezés nagy része használhatatlan - gombás, vagy vetemedett volt. > a fél tetőfelületre került új cserép. > az új lécek, nagyon rossz minőségűek voltak. > a szarufák lehajlását eleink deszkák és lambériák segítségével akarták egyenesbe hozni - ezek élei voltak a tető síkja, és a szögelési felületünk. > a domb felől a szarufavégek letörtek, elkorhadtak. > több helyen kiterjedt hangyabolyokkal találkoztunk.

A lécezés 20 éve már javítva lett, az ellenléc hiánya, és a fólia megléte miatt, ezek igen gyorsan elkorhadtak. Így mi az egész tetőt ellenlécezéssel kezdtük, majd a lécezéssel igyekeztünk a síkot javítani. Ezáltal valamicskét szellőzik a tetőfelület. A léctávolságot úgy állítottuk be, hogy az új, már hornyolt cserepet, bármikor fel lehessen rakni - a 30cm-es léckiosztást sűrítettük be 15cm-esre - ez pedig a régi típusú cserép távolsága, a hármasfedettség miatt. Így minden második sorba rakva, csak cserélni kell a cserepet, lécezni nem szükséges. Szegélyen, ahol nem volt, tettünk föl bádogot, kijavítottuk a szarufavégeket. Az új léceket legtöbb helyen két szöggel rögzítettük - ezzel kevésbé mozognak, és kevésbé is törtek alattunk össze a bogoknál.  A hangyáknak pedig, nem túl elegánsan - mészpéppel tettük kevésbé vonzó lakhellyé a tető fáit. Közben azért készült pár fonott támfal. Itt a gazda is megtanulta, hogy hogyan kell csinálni, és ahogy ideje majd engedi, készít még belőlük bőven.
A tábor családias volt, egyetlen szem építészhallgató mellé, még jöttek a tulaj fiai és a jóbarátok. Rengeteget ügyködtünk, néha még este is. Voltak mélypontok, de a sok szóvicc és helyzetkomikum lazított ezen a feszített tempón. Volt kis rajzolás, kirándulás, filmnézés és beszélgetés. Aki itt volt tényleg megtanulhatta az összes munkafolyamatot és az átfogó, szelíd hozzáállást a régi házakhoz.
A 'nagy' tetővel végeztünk, viszont a domboldal felőli tetősíkot fóliáznunk kellett - az anyagunk és időnk is elfogyott.
Közben megtartottam a kis 'építő napomat' Pécsett. Kevés volt a résztvevők száma, de a helyi munkacsoporttal mélyítettük a kapcsolatunk, és kaptam egy alig használt - óriásinagy túrahátizsákot, evvel már kedvvel haladhat az ember bele a nagyvilágba.