A margóra -1-

Reggel 5ös ébresztő, séta a csendes háztömbök között, mosogatás. Izgulok. Közben Piri is megérdemel pár puszit, az íróasztal már hívogat: rakjuk össze a mai napot! Átnézem a tegnapot, maradt pár elintézetlen dolog - tényleg ilyesmivel akarok foglalkozni? Listám mellé mosolygós vagy szomorú arcokat rajzolok -12-3 az állás, úgy érzem azért valamerre így is haladok.
Egyre többet olvasok, és ami meglepő, az oldalak csak úgy peregnek. Néha azért elég lassan peregnek, de ez már mindennapossá vált. Hát nem izgalmas? Csak olyan könyveket kellett válogatnom, amit hasznosnak érzek, ami nem csak időtöltés számba megy, és már van is egy új, jó, jó-szokást-generáló szokásom. : )

Persze minden nap tervezéssel telik. Annyi minden van amit meg akarok tenni ma - a héten - ebben a hónapban. A dolgok átfedik egymást, elvesztik a kontúrjaikat, az életemmé olvadnak össze. A dolgok változnak is, a Jóisten folyton formál rajtuk, de azért én sem ülök tétlen. Néha még meg-meg torpanok, vajon szabad? lehet? De hiszen a saját életemről van szó, ha nem magam rendezném, akkor ki fogja helyettem megcsinálni? Folyton egy kis előadásrészlet szólal meg bennem: "could do, should do, won't do" - meg tehetném, meg kéne tennem, nem teszem meg... Mit eredményez ez hosszútávon az életemben? És mit eredményez, ha megteszem ami szükséges, ami fontos számomra?

Írok az asztalnál, kimondatom magammal ami fontos, ami számít nekem. Írok, felegyenesedve szemlélem a szavakat, a szavak sorrendjét. Gergő, tényleg így gondolod? Mert ha igen, akkor így is kell tenned. Ajánlom magamnak az olvasást és írást! Az olvasást, hogy lássunk rá más megközelítésből is a dolgokra, és hogy legyen elég szavunk kifejezni magunkat. Az írást, hogy éreztessünk magunkkal a gondos törődést, világra segítsük ötleteinket, elképzeléseinket és hogy végül szembesüljünk mindezekkel.
Mostanában kipróbálok fontosnak gondolt dolgokat piciben, 10 perc olvasás - 10 perc séta. Jobban érzem tőle magam? Hasznos ez nekem hosszútávon? 30 perc olvasás - 20 perc séta.

Gondoltam felírom ezeket egy digitális margóra, hogy ne vesszenek el. Aztán már 8 felé jár, ideje nekiállni a gondosan előkészített nap megvalósításának.

Február

Hajnai fél négy.
A mesés albérletünk konyhájában pislákol egyedül a fény, valaki kint a jeges járdát takarítja.
Egy levegővel talán el sem lehet mesélni mennyi minden történt szeptember óta.
Az egyéni vállalkozás bár jó, nehéz műfaj - nekem való.
Haladok, mint akit seggbe rúgtak, ez az elolvasott könyvek mennyiségéből is meglátszik.
(2016-0;2017 január -4)
A hely beváltotta reményeimet, bár nem egy szokványos életet eredményezett, én úgy látom javamat szolgálat ismét Budapest. És hogy miért csak szolgálat? Nem bírjuk egy évig itt fent. Úgy döntöttünk májusban leköltözünk Oszkóra, jó barátom Ádám "mellé" a présház dűlőre. Egy igen megkapó kis kétháromszázéves házikót néztünk ki, melyet belénk vetett hit és vérfrissítés reményében meg is kaptunk felújításra. A maga nemében modern alkotás. A szoba és konyha É-i fala panoráma fal, mert hogy nincsen, egyéb értelemben egy gazdátlan, szomorkás ház, melyben mi látjuk a lelkesedés. Célunk, hogy felújítjuk, és itt nem megállva, egy szelíd kis lakóházat kanyarítsunk belőle, melyben legalább két évig (mondom most) eléldegélhetünk. Áram, víz az a faluban van, az irodánk is ott lesz. : ) Mint mondtam sok víz folyt le a Dunán, más ember írja ezeket a sorokat.

Amint látom, mindig marad egy kis kihasználatlan, bevetetlen energiám, melyet a következetesség és fegyelmezettség reményében itt vezetek majd le. Adja Isten, hogy így legyen.

Augusztus vége, megérkezett az ősz

Fülöpjakabon tanyázom. Szó szerint, besegítek egy nemzetközi életmódtáborba vályogos fronton. Helyem nem lévén az autóba fészkeltem be magam. A vacsora 3 órája várat magára, de egy kis maradék ropi megmenti a helyzetet. Régen elmúlt már a magyaregregyi tábor. Nyugodtabb lettem, élvezem az apró mozdulataim suhanását az időben. Képek már szerepelnek az interneten, azt hiszem idén erre futotta. Tételesen most nem számolok be az Augusztusról, legyen elég az, hogy sokat koptak a daewoo kerekei, közben pedig csak úgy falta a kilómétereket.
Piroskával közösen lakunk fent Budapesten, annak is az előkelő budai oldalán. Kicsi vacok, de hála égnek a cuccaim egy helyen lesznek. Megvan a főhadiszállás - sok terv és öröm szülőhazája. Egy évre kötöttünk szerződés, és én kíváncsian várom a jövő évi folytatást. Egy év hosszú idő, és én cégben, családban kezdek lassan dolgolkodni. A vállalkozósdihoz az összes papír kész. Jó érzés volt mindennek utánanézni, mégha sok időt és türelmet igényeltek. Jó érzéssel tettem mindezeket, úgy érzem végig kell járnom ezt a rögös utat. Kolompoltak, kész a vacsora. Jön az ősz, nagy léptekkel halad, és én egyre biztosabb vagyok abban, mit is szeretnék.

Mogyorófa alatt feküdve

Éjfél, esti szinfóniáját adja elő az erdő csendesen. Nyirkos sátor. Ma talán nem alszok bele az írásba. Szeretem itt a mogyoró árnyékában. Magyaregregyi tábor 4. napja. Utolsó bejegyzést talán Oszkóról tettem közzé. Azóta bejártam ama sok helyet, ahova meghívtak tanácsért, dolgozni, vagy csak új látogatóba. Éppen futotta a pénzemből Erdély, visszaszereztem Imrének kölcsönadott pipámat. Pirivel elmentünk Nógrád megyébe körülnézni, telek és falu után. Tetszik az ötlet, hogy régi, kipusztuló falut népesíti be az ember, és hogy mindent nagyobb léptékben kipróbálhat. De a falu előtt még áttelelek Pesten Piroskával, ígyhát lakást keresünk. Szövögettük a terveket Budapesten. Onnan egyenesen a hegyre jöttem. Négyen értek ide, s szeretnének tanulni, lelkesek. A tábor nehéz, kint élünk az erdőben. Főzni kell, forrásról vizet hordani, tüzet rakni - még ha esett is az eső. Emellett pedig dolgozunk kíméletlen vályogos munkát. Sarat taposunk, szalmázunk, kapálunk és rakott vályogfalat építünk. A helyi agyagból készítünk edényeket, gyógynövényeket szedünk, íjjászkodunk és miegymás. A telefont terepjáróaksiról néha feltölthetem. Élvezik, tanulnak. A többi dolgom csúszik kicsit. Piroskát is rég láttam, rendületlenül noszogat, hogy írjak. Rengeteg a tapasztalat, mind munka, mind élet szempontjából. Nomád tábor. Itt az erdőben minden az ami. Közben azért ki-ki kacsintgatok - 'vállallkozás', 'pénzbehajtás', megbeszélések - ittott. Erdélyben a fillagóriám gellert kapott, a betervezett faanyagnál vékonyabb jött, a deszka éger lett - erősíteni kell, a falusiak majd befödik. Az autó is javult ezzel azzal, most már nincsen traktor hangja. Jövő héten kiégetjük a kerámiákat és megyünk haza. Budapest, Balaton és Erdély vár rám - az idei utolsó táborral. Az égen megint megjelentek a viharfelhők, reggel lett az estéből és én közben aludtam. A hatalmas mogyoró pedig végig itt áll, szép csendesen figyel - Na ebből mi is lesz ti embergyerekek?

Vas megye random földesútján

Kisújbánya kitett magáért, belejöttem a munkába, de el is fáradtam - Piri eljött segíteni az utolsó napokra, aztán együtt mentünk innen tovább.
Először Pécsre - itt tisztességesen kipakoltunk, végre kicsit megszusszanhattam, a könyvelő is fogadott. Szépen elmondta mire figyeljek, én szépen leírtam, hogy el ne felejtsem - az egyéni vállalkozásom indítását terveztük meg. Gyors pakkcsere - és itt kérek elnézést szüleimtől, akikkel csak futólagosan sikerült találkozni az utolsó három hónapban...
Irány Balaton, a hétvége nyaralással telik Balatonszárszón kettesben. Igazából ötösben mert keresztapukám fogadott minket a nyaralójukban - mi pedig  kaptunk itt egy alvószegletet a hétvégére. A munkát jobban bírom, mint a napozást - de azért belejön az ember. Ha mást nem is műveltem, az autót kitakarítottam, hiszen neki is wellness volt ez. Mindezután kis tapolcai és sümegi kitérővel eljutottunk Oszkóra. Itt már teljes gőzzel folyt a tábor, rozsaratás - cséplés - kévekötés.
A Sárkollektívát hárman képviseltük, magyarul hárman vezettük a tábort. Kicsit nehezemre esett a sok egyeztetés  munka helyett, de azért haladtunk is. A présházikó 4 nap alatt, teljesen be lett fedve és tapasztva. Mögötte mogyoróvesszős támfalat építettünk, ami amellett hogy a vízelvezető árkot kirekeszti - nagyon szépen megöleli a házat a domb felől, elegáns átmenetet képezve ház és talaj között. Sátraztunk, sarat tapostunk, zsuppoltunk majd egy hétig - kezem lában sebbel borítva. A rendőrségre beidéztem tanúnak valamilyen versenysportos nyomozás miatt, közben lemondom a cikkírást, mert a tervezővel nem tudtunk találkozni. Kicsit tervrajzolás, írás és már készülök is a következő helyszínre. Innen irány Budapest, aztán Tata majd Kecskemét - jövő héten Lázárfalván kezdek és Bölönben segédkezem egy másik kalákán. A kijutás még nem eldöntött, ha viszek kalákásokat akkor autóval, egyébként vonattal megyek. Pénzem fogytán van, ezért találnom kell valakit, aki most anyagilag segít kijutni Tündérországba.

Tovább, tovább - nyár, nyár

Kisújbányán a tető nagyrészt kész, és gyönyörű. Munka az volt vele elég. A javításoknál és felújításoknál 1,5 -ös biztonsági tényező helyett 2, 4 körülit érdemes használni, azzal reálisabb képet kapunk. Ebben a helyzetben a a gazdaságosság volt az egyik fő szempont. A munkába vagy pénzt, vagy időt rak az ember fia, itt az idő játszott - ebből azonban nekem korlátozott mennyiség állt rendelkezésemre. A teljesség igénye nélkül: > a lécezés nagy része használhatatlan - gombás, vagy vetemedett volt. > a fél tetőfelületre került új cserép. > az új lécek, nagyon rossz minőségűek voltak. > a szarufák lehajlását eleink deszkák és lambériák segítségével akarták egyenesbe hozni - ezek élei voltak a tető síkja, és a szögelési felületünk. > a domb felől a szarufavégek letörtek, elkorhadtak. > több helyen kiterjedt hangyabolyokkal találkoztunk.

A lécezés 20 éve már javítva lett, az ellenléc hiánya, és a fólia megléte miatt, ezek igen gyorsan elkorhadtak. Így mi az egész tetőt ellenlécezéssel kezdtük, majd a lécezéssel igyekeztünk a síkot javítani. Ezáltal valamicskét szellőzik a tetőfelület. A léctávolságot úgy állítottuk be, hogy az új, már hornyolt cserepet, bármikor fel lehessen rakni - a 30cm-es léckiosztást sűrítettük be 15cm-esre - ez pedig a régi típusú cserép távolsága, a hármasfedettség miatt. Így minden második sorba rakva, csak cserélni kell a cserepet, lécezni nem szükséges. Szegélyen, ahol nem volt, tettünk föl bádogot, kijavítottuk a szarufavégeket. Az új léceket legtöbb helyen két szöggel rögzítettük - ezzel kevésbé mozognak, és kevésbé is törtek alattunk össze a bogoknál.  A hangyáknak pedig, nem túl elegánsan - mészpéppel tettük kevésbé vonzó lakhellyé a tető fáit. Közben azért készült pár fonott támfal. Itt a gazda is megtanulta, hogy hogyan kell csinálni, és ahogy ideje majd engedi, készít még belőlük bőven.
A tábor családias volt, egyetlen szem építészhallgató mellé, még jöttek a tulaj fiai és a jóbarátok. Rengeteget ügyködtünk, néha még este is. Voltak mélypontok, de a sok szóvicc és helyzetkomikum lazított ezen a feszített tempón. Volt kis rajzolás, kirándulás, filmnézés és beszélgetés. Aki itt volt tényleg megtanulhatta az összes munkafolyamatot és az átfogó, szelíd hozzáállást a régi házakhoz.
A 'nagy' tetővel végeztünk, viszont a domboldal felőli tetősíkot fóliáznunk kellett - az anyagunk és időnk is elfogyott.
Közben megtartottam a kis 'építő napomat' Pécsett. Kevés volt a résztvevők száma, de a helyi munkacsoporttal mélyítettük a kapcsolatunk, és kaptam egy alig használt - óriásinagy túrahátizsákot, evvel már kedvvel haladhat az ember bele a nagyvilágba.

Tovább tovább - Nyár I.

  Épp egy nap telik el a két építőtábor között. Gyors alvás, átpakolás, újratervezések után újra egy statikus, nyugodt pontjára értem ismert világom színes térképén – Kisújbányára.  Sok éven keresztül jártunk ide testvéremmel ifi táborba, de most nem ezért jöttem. Tetőt újítunk fel és támfalakat építünk a hegyoldalba – kevés pénzecskéből és nyilván abból, amit a természet ád. A pécsi nagyvásárban nem kaptam szöghúzó-pipás pajszert – de hátha kerül itt, megoldjuk ezt is valahogy. Sok minden változott Vácrátót alkalmával – az a két hét, mint a nyári szél repült el velünk. Rengeteget dolgoztunk és tanultunk. Visszatekintve egyáltalán nem sajnálom a kis létszámot. Érdekes volt homokot bányászni – mészhabarccsal dolgozni, vakolathímezni. Úgy érzem most, hogy aki velünk dolgozott, kicsit magáénak érezheti a házat. Ahogy eltávolodtunk a végén a falak közeléből, már nem is emlékeztünk milyen volt – hogy nézett ki a ház, mikor nekiálltunk. A tulajdonos pedig szóhoz sem jutott, hiszen húsz évnél is régebben volt a ház ilyen szép formában. Csak hogy tudjátok leírom. Ez az épület Vácrátót utolsó malmának maradványa – egy szelete. Ezt a részt javítgatjuk, immáron második éve. A sokéves terv az, hogy újra működő – hagyományos malomként tartsák számon, és hogy használják is.

Persze az első héten még bejártam Budapestre az irodába, és intéztem láthatatlan fonalakon az ügyeimet. De a második héten belenőttünk a tájba. Egy pici szívdobbanásnyira érezhettük a régi korok és élet hatalmas tömegét, amely átívelt az évszázadokon. Belekeveredtünk az idő nyugodt, türelmes zötyögésébe, mely az embereket is erre tanítja. 

  Természetesen a hét végén már telefonálások sora. Tábortologatás – új helyszínek Erdélyben. Hét közben innen is elugrom „Építő napokat” tartani Pécsre. Megvettem a kartonokat és festéket – merthogy projektor az nincs, de a képeket minden ember megérti. Közben érkezet egy újabb felkérés cikkírásra és kirendeltek Dörgicsére is területbejárásra - szóval lesz mit belepaszírozni ebbe a hónapba is.

  Fel kell kötnöm a gatyót, mivel ebben a táborban is kevesen vagyunk. A hely eldugottsága és a nem túl sok szervezésbe fektetett energia okán történhetett ez. De így aztán tényleg rendes munkát végez majd mindenki, és szerencsére akad belőlük bőven. Nem hiszek a véletlenekben. Nyilván rengeteg helyi probléma és szempont jött képbe, most hogy elkezdtünk dolgozni, amire az ember az íróasztalnál nem gondol. Anyagszámítás mehet a kukába – kész tények vannak – ennyi és ennyi van mindenből. Valami rendes és elegáns dolgot kell összehoznom, ami fejleszthető, és nem csak a szeméthalmot gyarapítja. Kollégiumban megtanultam főzni, abból ami van. Most sincs ez máshogy.

A következő másfél hét erről fog szólni – tetőátrakás, bozótirtás, támfalépítés kőből és vesszőkből. Gyorsan összerakom az ütemezést – összeírjuk milyen anyagokat és eszközöket sikerült beszerezni. Igyekszem kicsit szakmaibb, ok-okozati leírást adni, a felmerült problémákról és azok javításáról, hátha ez is érdekes lehet valakinek.

  Közben itt-ott elcsalok pár napot, kicsit kések mindenhonnan – a lopott időm meg Piroskára költöm, hogy bejárjuk Magyarország zugait, és nézzünk nekünk tetsző, olcsóbb telkeket, amire akár házikót is építhetnénk. A másik projekt idénre egy A-s jogosítvány. Elvittek motorral egy körre, és ami késett eddig, az most még inkább szeretne megérkezni. Talán jobban ki fog szellőzni így a fejem - motoron ülve.

Fő az optimizmus - bármi lesz én már nyertem.